kezdőlap:
képgaléria:
galambász honlap:
galamb fajták:

szenvedélyem:galambászat

Szavazás

akinek szenvedélye a galambászat az szavazzon

igen

nem

Engedjen meg egy rövid bemutatkozást!
Tíz éves korom óta foglalkozom galambtenyésztéssel. A galambászat vírusával Sógorom fertőzött meg. Kezdetben kistestü galambokal foglalkoztam de 4 éve a postagalamb szerelmese lettem. A mai világsztárok genetikájából próbáltam meríteni, az öreg törzskönyvek és a régi idők nem érdekelnek. Számomra a galambsport a legszebb elfoglaltság, amelynek az első feltétele a megfelelő genetika:)

A galambtenyésztés, a különleges alakú, színű és nagyságú galambok előállítása, röptetése, kiállítása nagyon régóta érdekli az embereket. A galambászat igazi társas kapcsolatokra ösztönző tevékenység, amely összehozza az egymástól távol élő, de e szép hobbiban egyaránt kedvüket lelő tenyésztőket. A kézikönyvként használható munka a galambok tenyésztésével, melyben a kezdő és a tapasztalt galambászok egyaránt sok hasznos ismeretet, újdonságot találhatnak.

Párba állás:

Már az ivarérett galambokon megfigyelhető,hogy egyre intenzívebben jelentkezik párba állási ösztönük, és igyekeznek minél hamarabb megtalálni leendő partnerüket. Ugyanez tapasztalható a párjukat elvesztő ( pl. röptetések alkalmával el maradt ) egyedeken. Régi párjukat általában rövid időn belül elfelejtik, hamarosan új partnert keresnek. Minthogy a pár nélküli galambok jövendő párjuk tekintetében nem válogatósak, a párban lévő egyedeket is folytonosan zaklatják ( ez a hím egyedekre vonatkozik) ezzel veszélyeztetik a többi pár költésének biztonságát ( tojástörések )
A hímek a pihenni vágyó tojókat zaklatják,mivel azok nappal nem tartózkodnak a fészekben,a páratlan tojók pedig kacér viselkedésükkel fogadják a párban lévő hímek alkalmi udvarlását és ezzel elterelik azok figyelmét a költési és nevelési -kötelezettségekről-
A hím -udvarlásának- jellemzője a turbékolás,miközben szárnyait leeresztve egyhelyben forog. Egyidejűleg faroktollait szétterítve a talajt söpri.
A tojó ezt ismétlődő fej-és törzsbuktatással,szárnyainak leeresztésével fogadja Az udvarlásra reagáló tojót a hím lefoglalt fészekhelyén búgó hangon hívja. Ott egyre hosszabb időt töltenek és rövidesen megkezdik a fészekrakást. Fészekanyagot,szénát,szalmaszálat egyéb gallyacskákat hordanak,de ezt általában a hím hordja be a fészekbe és ott a tojó rendezgeti.
Minél intenzívebb a fészekrakási tevékenység ,annál gyakrabban észlelhetjük a leendő partnerek párzását is. Ilyenkor már biztosra vehetjük a párba állás tényét,rövidesen várhatjuk a költés megkezdését.
A párba álláshoz szükséges időtartamot a galambok vérmérséklete és környezet hatásai együttesen determinálják Így vannak párjelöltek,amelyek viselkedésükkel néhány óra elteltével elárulják a párba állási hajlandóságot: a másik végletben 6-8 nap is eltelhet,amíg a két galamb érdeklődést tanúsít egymásiránt. Az utóbbi eset főként akkor következik be,amikor a költő galambot másik partnerjelölttel akarjuk párba állítani ( á t p á r o s í t á s ) Néha két egynemű galamb párba állását is észlelhetjük. Ez leginkább ivarérett növendékek között fordul elő. Az ilyen párokat mielőbb szét kell választani, és nem szabad engedni,hogy azonos állománycsoportban maradjanak.
A párba állás bekövetkezhet szabad párválasztás útján is- amikor az egyedek maguk találják meg párjukat - vagy tudatos emberi beavatkozással.
A szabad párválasztás hátterében a galamb ősi ösztöne áll, amit a korszerű galambtenyésztésben is hasznosíthatunk. Lényege az,hogy azonos mennyiségű egyed legyen beólazva, így meg találják párjukat. Az emberi beavatkozással történő párosításnak a tenyésztői munkában van jelentősége,amikor is a tenyésztő maga választja ki a párosítandó partnereket. - Törzstenyészet, vonaltenyészet vagy szoros rokontenyészet.
A párzások időszakában a hím nemcsak hívja ,hanem hajtja is a párját a fészekre. Amint a tojó a lefoglalt fészekhelyet elhagyja,a hím azonnal követi, és igyekszik azt mielőbb visszaterelni. Hajtás közben a tojófejét és testét a hím csőrével �vágja�. Az agresszívebb hímek még enni sem hagyják párjukat,azok csak � lopva� tudnak egy kevés eleséghez jutni.

Fészekrakás:

A galambok többsége csak hevenyészett fészket rak. Vannak azonban olyan párok,amelyek kivételesen sok fészekanyagot gyűjtenek össze, és olyanok is, amelyek éppenséggel semmit sem, és csak a csupasz fészekhelyen költenek. A fészekrakás elsősorban a hím szorgalmától,buzgóságától vagy hanyagságától függ. Kicsi gallyakat- amit a galamb egyébként nagyon kedvel - ne tegyünk elébük,mert annak kiálló részeibe a galamb lábgyűrűje beleakadhat, s ezáltal a tojást vagy a fiókát a fészekből kiránthatják.

Párzás:

A galambok párzási ingerét sajátos szexuális előjáték váltja ki. Ez azzal kezdődik, hogy a két galamb egymás mellett állva ismételten szárnya alá veti a fejét,majd egymás csőrét összefogva több ízben � csókolóznak� A párzási ingerállapot egy-két perc alatt bekövetkezik,amikor is a tojó ülőhelyzetben,kissé szétterített szárnnyal fogadja a párját. Párzáskor a hím a szárnyaival egyensúlyozza magát. A párzás aktusa csak néhány másodpercig tart. Bekövetkeztének utójátékaként süllyesztett testtartással tesznek néhány lépést. ( sleppel), majd ezt gyors, páros tovarepülés követi. Költés előtt több alkalommal is párzanak a galambok,sőt az első tojás lerakását követő napon is.

Költés:

Amikor a tojó mind hosszabb időt tölt fészekhelyén,ez már a tojásrakás közeledtét jelenti. Ilyenkor a kézbe vett és farral lefelé tartott galamb kloákáján a tojás általában már kitapintható. Az első tojás lerakása a párzások kezdetétől számított 10-12. nap délutánján 16-18. óra között várható. A tojó mindig állva marad a fészekben,amíg a második tojást meg nem tojja. ( vannak kivételek amikor rá ül,de nem ez a jellemző) Ez két nap múlva délelőtt 10-12 óra között esedékes. Ténylegesen ekkor kezdődik a költés. Ennek folyamán a hím 9-10. óra között váltja a párját, és este 17-18.óráig ül a tojásokon,a tojó pedig ennek megfelelően estétől másnap délelőttig. A költés 4-5. napján biológiai ellenőrzéssel győződhetünk meg a tojások termékenységéről és embrionális életképességéről - tojások lámpázásával - sötét helyiségben mesterséges fényforrással való átvilágítással.
A termékeny és élő csírának ilyenkor már jól kivehető érhálózata és élesen elhatárolható légkamrája van. Az elhalt csírát viszont csak egy vércsík vagy vérfolt jelzi,ami rendszerint a héjhártyához tapad. Erezettség nem látható és a légűr alsó határvonala elmosódott. Terméketlennek nevezzük az úgynevezett üres tojást,amelyben az életnek semmi jele nem látható. Egy hét elteltével a tojás mészhéja eredeti fehér színét elveszíti. Az élő embrión kezdetben rózsaszínű,majd fokozatosan sötétülő - szürkülő - árnyalatúvá válik. Felülete kifényesedik,amit a galamb testének súrlódása idéz elő. Terméketlenség esetén a tojáshéj fehér marad. Embrionális elhaláskor pedig foltosan feketés árnyalatú lesz. A galamb tojásainak tömege - friss állapotban 15-16.g. A fiókák a költés 17-18-ik napján bújnak ki a tojásból. Testtömegük 15-20.g. körül van.

Nevelés:

A szülők nem csak a költésben,hanem fiókáik nevelésében is osztoznak. Együtt melengetik, táplálják kicsinyeiket. A nevelés első időszakában éppen úgy váltják egymást mint a költés alatt. A fiókák 5-6 napos korban kezdenek erőteljesebben tollasodni ( ekkor már gyűrűzhetőek is) és 8- 10 napos korban már annyira kitollasodnak, hogy csak időszakonként és éjjel igénylik a szülők testmelegét. A fiókák csukott szemmel jönnek a világra,szemrésük 36. óra múlva tűnik elő. Kezdetben 4-5 napos korig kizárólag begytejjel táplálkoznak. Ez a rendkívüli értékes beltartalmú, sárga színű, pépes táplálóanyag a szülők begyében képződik. Az agyalapi mirigy hormonális hatására a begy belső fala megvastagodik, és a beállott bővérűség következtében sarjadzásnak indul. Az elhalt hámréteg folyamatosan leválik és a begy víz és nyálkaanyagával összekeveredve begytejjé képződik.
SZŰCS és SZÉCSÉNYI adatai szerint

A begytej 67-68 % vizet
13-18 % fehérjét
10-12 % zsírnemű anyagot
4-5 % szénhidrátot
1-2 % ásványi anyagot

A és B vitamin- komplexumot tartalmaz.
A begytej összetétele meglehetősen változó, így például vitamintartalma a nevelés második napján megduplázódik.
A nevelés időszakának első felében ( már az első napokban is) rendkívül fontos a megfelelő vitamin és ásványi anyag ellátást biztosítani, a megfelelő fejlődés érdekében. Ez elsődlegesen is az intenzív körülmények között tartott állománynál el engedhetetlen követelmény.
A begytej konzisztenciája néhány nap után kissé darabossá válik ,majd napról napra durvább szerkezetű lesz. A nevelés 5-6. napját követően a szülők a begyükben puhult magvakkal is kezdik etetni fiókáikat. Ennek mennyisége a fiókák gyarapodásával párhuzamosan növekszik, a begytej képződése pedig ezzel arányosan fokozatosan csökken és 10- 14. napos korra meg is szűnik Ettől kezdve a fiatal galambok kizárólag a szülők begyében puhult eleséggel táplálkoznak. A nevelés második szakaszában már erre nincs szükség, a szülők gyors táplálkozása után nagy mennyiségű ivóvízzel hígítják fel begytartalmukat és azonnal sietnek fiókáik étvágyát kielégíteni. A galamb öklendezés formájában juttatja az eleséget fiókája szájába. Ilyenkor a kisgalamb a szülő szájzugába dugja csőrét, majd öklendezési inger kiváltódásával megtörténik az eleség átadása.
A gyorsan fejlődő kisgalamboknak mind több táplálékra van szükségük. Két hét elteltével már - síró- hangon, szárnyaikat csapkodva követelik szüleiktől az eleséget. Néhány hetes korra már annyira kifejlődnek, hogy elválaszthatók a szülőktől - 20- 25. napos korban - és önálló táplálkozásra szoktathatók. A párosan kelt fiókák között az esetek 50 %-ban találunk eltérő ivarúakat, 25- 25 %-os arányban pedig mindkét egyed hím, illetve nőivarú. Az eltérő ivarú fiókapár közül a hím általában gyorsabban fejlődik,végső testtömege is nagyobb. Továbbtenyésztés szempontjából alkalmatlannak kell minősíteni az olyan költőpárt,amelynek hím és nőivarú ivadékai fejlődésében túl nagy különbség tapasztalható.
Ennek leginkább az a magyarázata,hogy a hímivarú fiókában túlzott agresszivitás alakul ki az eleség követelésére, így nőivarú testvére alig vagy egyáltalán nem jut eleséghez. (kelésgyengeség is előidézheti) Az utóbbi ezért fejlődésben lemarad, lesoványodik, súlyosabb esetben el is pusztulhat.
A tollasodó fiókákban védekező ösztön is kifejlődik. Emberi beavatkozáskor ( ilyenek a fogdosás, vagy idegen galamb közeledése ) begyüket felfújják és csőrükkel vágnak, csapkodnak. Egyes megfigyelések szerint az ilyen egyedek felnőtt korban agresszívebbek lesznek.

A galamb táplálkozása:

A galamb növényevő madár,eleségének döntő mennyisége különböző magféleségekből áll. Intenzív tartásban a kultúrnövények szemterméseiből állíthatjuk össze táplálékukat.

Vízigény:

A galambok különösen a nevelés idején fogyasztanak sok ivóvizet. A galamb a vizet iváskor felszívja, ezért legalább 3-4 cm mélységű vízből tud csak inni. Az ivóvízen kívül fürdővízről is gondoskodni kell,amit tulajdonképpen tisztálkodás céljára igényelnek a madarak. Ehhez megfelelő edényben, kb. 20- 25. cm-es vízmélységről kell gondoskodni. Ebbe a madarak ( galambok ) rendszerint beleállnak, tollazatukat felborzolják és a testüket belemártják a vízbe. Ez idő alatt csőrük segítségével is vizezik testüket. Fürdés után megfelelő - napos, huzatmentes - helyet keresnek felszáradásukhoz. Száradás közben féloldalt dőlnek és csőrükkel tollazatukat rendezgetik. Nyáron hetenként ( versenygalamboknál a hazatérést követő második napon ) , télen 10-12. naponként egy alkalommal kell fürdővizet adni a madaraknak. ( kivéve a fagyos napokat amikor komoly mínuszok vannak) Fürdés után a vizet el kell távolítani, hogy ezzel elkerüljük annak ivóvízként való felhasználását.

Honlap szerkesztő - ewk.hu

Asztali nézet